- Kezdőlap
- Hírek
- Konferenciák
- Halak napja
- Pisces Hungarici
- Publikációk
- Év hala
- Mit fogtam?
- Rejtvény
- Galéria
- Ajánló
A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2023-es évre is meghirdeti "AZ ÉV HALA" választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltunk, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2022. december 31. déli 12 óráig. A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A fajok rövid bemutatását a képek alatt olvashatjuk. A szavazógombok segítségével a következő 3 faj közül lehet választani:
1. Lápi póc (Umbra krameri)
2. Sügér (Perca fluviatilis)
3. Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser)
LÁPI PÓC (Umbra krameri): Apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a "kutyahal" elnevezést. Termetéhez képest testét viszonylag nagyobb méretű pikkelyek borítják, alap barnás színezetét az oldalvonala helyén elhelyezkedő, fémesen csillogó aranysárga csík díszíti. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol. Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Szaporodására tavasszal kerül sor, jellegzetes násztáncukat követően a nőstény őrködik az ikrákat rejtő fészek felett. A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró faj mind élőhelyének kiterjedése, mind a faj hazai állományainak mérete jelentősen lecsökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250 000 Ft.
SÜGÉR (Perca fluviatilis): Kis méretű, őshonos halfajunk, a nagyobb példányok testhossza 20-25 cm, de ritka estekben elérheti a 30 centit is. Aránylag magas testű, oldalról lapított, feje a testéhez képest nagy, szája végállású, hasítéka a szem középvonaláig húzódik. Egyik legfontosabb ismertetőjegye az első hátúszó végén megfigyelhető fekete folt, emellett az oldalain látható zöldes-feketés haránt irányú csíkozottság és úszóinak pirosas-narancssárgás színe is jellemző bélyege a fajnak. Herman Ottó megfogalmazásában "A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta, egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke", Így tehát előfordul a változó vízhozamú kis folyók alsó, róla elnevezett sügérzónájában, valamint a nagyobb vízfolyások márnazónájától lefelé, de megtalálható a mélyebb, növényekkel benőtt tavak, holtágak parti zónájában is. A hozzá hasonló pisztrángsügértől (Micropterus salmoides) biztonsággal megkülönböztethető a hátúszóján lévő fekete folt alapján. Táplálékát főként kisebb, fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de a nagyobb egyedei kisebb halakat is zsákmányolhatnak. Húsa kevéssé szálkás, íze a süllőével vetekszik, de a nagy példányok ritkasága miatt csak keveset fogyasztott hal. Sporthorgászati értéke az évek során felértékelődött, mivel igen nagy sikerrel fogható könnyűpergető technikával is. A magyarországi horgászrekord: 1,87 kg (1988).
SELYMES DURBINCS (Gymnocephalus schraetser): Kis termetű halfajunk, a nagyobb példányai 15-20 centiméteres testhosszt érnek el. Teste áramvonalas, alacsony, oldalról lapított. Egyedi ismertetőjegye oldalának jellegzetes csíkozottsága: zöldessárga alapszínen 3-4 sötétbarna, helyenként megszakadó keskeny hosszanti csík húzódik. Hosszú, magas hátúszójának elülső részét hegyes tüskék merevítik, míg hátsó részén osztott úszósugarakat figyelhetünk meg. Farokúszója enyhén bemetszett, hasúszói a mellúszók alatt helyezkednek el, kevéssel hátrébb kezdődnek. Oldalvonala a hát közelében fut, majdnem párhuzamosan annak ívével. Feje és orra hosszú, szemei nagyok. Szája kis méretű, csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Ennek megfelelően apróbb fenéklakó állatokat és a víz által sodort szerves törmeléket fogyaszt. Áramláskedvelő halfajunk, így közepes és nagyobb folyók domb- és síkvidéki szakaszain találkozhatunk vele. Legnagyobb állományai a márna- és a dévérzónát jellemzik, azonban a paduczóna alsó régiójában is gyakori lehet. Nagyobb víztömeget, az áramlás erőssége helyett pedig inkább annak állandóságát igényli, ennek megfelelően kis folyókban és tavakban nem fordul elő. Őshonos, endemikus (bennszülött) fajunk, lényegében csak a Duna és mellékfolyóinak vízrendszerében lelhető fel. Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, de természeti értéke miatt törvény védi, eszmei értéke példányonként 10 000 Ft.
Az elmúlt évek "hagyományához" híven, idén is megrendezésre került az "Év hala" választás, melyre szeretettel vártuk a kedves természet- és halbarátok szavazatait. Társaságunk tagjai hosszas tanakodást követően úgy vélték, hogy a bodorkát (Rutilus rutilus), a széles durbincsot (Gymnocephalus baloni) és a bagolykeszeget (Ballerus sapa) jelölik meg, mint választható halfajokat a nemes címért. Online szavazófelületünkön keresztül idén a korábbi évekhez képest valamivel kevesebb, összesen 4155 szavazat érkezett. A voksok számát és arányát tekintve nem volt kétséges, hogy 2022-ben az "Év hala" címet a horgászok egyik kedvelt halának, a bodorkának ítélte oda a közönség, mely a szavazatok 55%-át (2289 szavazat) szerezte meg. Második helyen a széles durbincs végzett, mely a voksolók közel 25%-ának (1038 szavazat) nyerte el a szívét. Valamivel kevesebb, a szavazatok 20%-át (833) bezsebelve a harmadik helyen a bagolykeszeg végzett.
A bodorka viszonylag kisebb termetű halfajunk, testhossza maximálisan a 15-20 centimétert érheti el. A kevésbé gyakorlott szemek számára is könnyen felismerhető halfajjá teszi a narancssárgás-vöröses szemgyűrűje, valamint a hasonló színekben pompázó alsó úszói. Szája csúcsba nyíló, hát- és hasúszója egyvonalban ered, mely alapján biztosan el lehet különíteni a hasonló megjelenésű vörösszárnyú keszegtől. Ívási időszakban főleg a hínárnövényzet nyújtotta biztonságos helyeket keresi fel ikrák lerakásához. A fiatal egyedek étlapján kezdetben planktonszervezetek, később férgek, rákok és rovarlárvák szerepelnek. Hegyvidéki patakjaink, valamint gyors áramlású vízfolyásaink kivételével szinte mindenhol előfordul, viszonylag nagyobb egyedszámban, ebből adódóan a ragadozóhalaink kedvelt tápláléka. Horgászati szempontból igen kedves halfaj sok horgász számára, az első horgászzsákmányok és élmények között tarthatják számon. A nagyobb példányok a keszeghorgászatok üdvözölt zsákmányai, valamint széles körben használt csalihalként is a ragadozóhalas horgászatok során. A hazai horgászrekord 1,9 kg (2000). Gasztronómiai tekintetben sűrűn beirdalva, paprikás lisztben megforgatva és forró, bő olajban kisütve kiváló étel készíthető belőle.
Kapcsolódó írások:
Juhász L.: A bodorka.(TermészetBúvár)
Harka Á.: A bodorka (Élet és Tudomány)
Nyeste K.: 2022-ben az év hala a bodorka (Halászat)
(2000. 01. 01-től)
Nagyítás a képre kattintva!
A Magyar Haltani Társaság honlapján rendezett közönségszavazásra december 31-én délig 7683 szavazat érkezett be, ennek alapján alakult ki a végeredmény. A három jelölt közül az ősi vonásokat viselő és napjainkra erősen megfogyatkozott angolna a szavazatok 20 százalékával lett a harmadik. Második a főként hegy- és dombvidéki patakjainkban élő, mindössze 8-10 centit elérő fürge cselle. Erre a viszonylag ritka és védett halunkra a szavazók 31 százaléka voksolt. Az élen, 49 százalékos többséggel, a közepes és nagyobb folyóink alföldi szakaszait kedvelő jászkeszeg végzett.
A világos pikkelyei miatt Herman Ottó által még ónos jásznak nevezett jászkeszeg ezüstös színű pontyfélénk. Az alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek, ezért gyakran összetévesztik a bodorkával vagy a vörösszárnyú keszeggel. A jászkeszeg pikkelyei azonban apróbbak ezért az oldalvonalán mindig 55-nél több számolható, míg a másik két fajnál 50-nél kevesebb.
Táplálékát zömmel az üledékben rejtőző gerinctelen állatok, férgek puhatestűek alkotják. Áramláskedvelő faj, de a gyakran felfrissülő tavakban is megtalálható, amilyen például a Tisza-tó, a Balatonban azonban ritkaság. Ívásuk késő tavasszal történik, ezért április 15-től május 31-ig a fogásuk tilos. Ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. Közepes termetű halunk, a kifogható legkisebb mérete 20 cm, de a 30 cm fölöttiek sem ritkák A húsa szálkás, de ízletes. A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995).
Kapcsolódó írások:
Juhász L.: A jászkeszeg (TermészetBúvár)
Farkas Cs.: Az év hala: a jászkeszeg (Magyar Horgász)
Harka Á.: A jászkeszeg az év hala (Élet és Tudomány)
Hajtun Gy.: A jászkeszeg az év hala 2021-ben (Halászati Lapok)
Somogyi D., Antal L., Nyeste K.: Az Év Hala a jászkeszeg (Honismeret)
(2000. 01. 01-től)
Nagyítás a képre kattintva!
A Magyar Haltani Társaság honlapján szervezett közönségszavazáson 14642 szavazat alapján dőlt el, hogy a választható három őshonos jelölt közül melyik viselheti az Év hala címet. A voksok legnagyobb részét a süllő kapta (44%), második helyen a csuka végzett (38%), a fokozott védelmet élvező német bucó pedig harmadik lett (18%).
A süllő (Sander lucioperca) nagyra növő, megnyúlt testű, oldalról enyhén lapított halunk. Csúcsba nyíló szája nagy, a szeglete eléri a szem hátulsó vonalát. Benne nagy, erős fogak ülnek, köztük a többiek közül kiemelkedő ebfogak is. Oldalán elmosódó sötétebb sávok, néha foltok találhatók. Két hátúszóját, valamint farokúszóját fekete foltsorok díszítik.
Hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, nagyobb folyóink paduczónájától egészen a dévérzónáig gyakori, kisebb folyóinkban azonban csak a bővebb vizű alsóbb szakaszokon lehet rá számítani. A víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő.
A süllő valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. A hazai horgászrekord 15,5 kg (2014). Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.
Kapcsolódó írások:
Juhász L.: A süllő (TermészetBúvár)
Harka Á: Még a pikkelyein is vannak fogai (Élet és Tudomány)
Somogyi D., Antal L., Nyeste K.: Az Év Hala, a süllő (Honismeret)
(2000. 01. 01-től 2020. 02. 18-ig)
Nagyítás a képre kattintva!
Legalább négy éve már, hogy a Posta a társaságunktól is témajavaslatokat kért új bélyegeihez, s mi erre a mindenkori év halát javasoltuk. Az évek múlásával úgy tűnt, feledésbe merült az ötlet. A múlt év őszén azonban azzal keresett meg bennünket az intézmény illetékese, hogy 2020-ban az év haláról is szeretnének egy bélyeget kiadni, s ehhez kérik együttműködésünket. Örömmel mondtunk igent a felkérésre, és 2020. augusztus 5-ére el is készült a süllőt bemutató, 185 forint címletű bélyeg, melynek a valós mérete 40x30 mm..
A 185 forintos címlet a szabvány méretű, 50 grammnál nem nehezebb, sürgősséggel feladott levelek bérmentesítésére szolgál, de mivel csupán 30 ezer példányban készült, csak a filatéliai szakszolgálattal is rendelkező postákon kapható, amelyek címe itt érhető el.
Harka Ákos
A 2019-es év hala megválasztása a korábbiaknál lényegesen nagyobb érdeklődés mellett zajlott le. Örömünk mégsem felhőtlen, mert valaki meg nem engedett módon igyekezett befolyásolni az eredményt. A szavazatok száma azonban a sebes pisztrángra leadott 2130 szabálytalan szavazat levonásával is meghaladta a tízezret, 11483-nak adódott. A voksok legnagyobb részét a vörösszárnyú keszeg kapta (44%), második helyen a védett szivárványos ökle végzett (32%), a sebes pisztráng harmadik lett (24%).
A győztes vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) az egyik legszebb hazai halunk, élénkvörös úszói impozáns megjelenést adnak neki. Közepes termetű faj, amely Európában és Nyugat-Ázsiában terjedt el. Kimondottan az állóvizeket és a lassú vízfolyásokat kedveli, lápokban, mocsarakban, holtmedrekben, csatornákban, a lassabb folyóvizek parti zónájában figyelhetjük meg kisebb-nagyobb csapatait, amint a vízfelszín közelében úszkálnak. Étlapján meghatározó szerepük van a növényi eredetű táplálékoknak, a fonalas algáktól, a vízinövények hajtásain át a magvakig. Fölfelé nyíló szájáról és élénkvörös úszóiról könnyen felismerhető, de a hozzá nagyon hasonló bodorkával még a kezdő horgászok is gyakran összetévesztik. Pedig a hátúszó helyzete alapján biztosan megkülönböztethető a két faj. A bodorka hát- és hasúszója ugyanis szinte egy függőleges vonalban ered, a vörösszárnyú keszeg hátúszója ellenben jóval hátrébb kezdődik a hasúszóknál.
Kapcsolódó írások:
Wilhelm S.: Az év hala (Magyar Horgász)
Juhász L.: A vörösszárnyú keszeg (TermészetBúvár)
Harka Á: 2019 hala: a vörösszárnyú keszeg (Élet és Tudomány)
Somogyi D., Nyeste K., Antal L.: Az Év Hala, a vörösszárnyú keszeg (Honismeret)
(2000. 01. 01-től 2019. 01. 28-ig)
Nagyítás a képre kattintva!
A Magyar Haltani Társaság honlapján rendezett közönségszavazás eredményeként 2018-ban a balin viselheti az Év Hala címet. A verseny győztese a három jelöltre beérkezett 5771 szavazat 38 százalékát kapta, jelentősen megelőzve a második helyezett domolykót (33%) és a harmadik helyezett kövicsíkot (29%).
A balin (Leuciscus aspius) a zömmel békés fajokat magába foglaló pontyfélék családjába tartozik, mégis ragadozó faj. Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról lapított. Látása igen jó, érzékszervei fejlettek. Pikkelyei aprók, az alsó úszók gyakran már a fiataloknál is rózsaszínűek, az idősebbeknél pedig kifejezetten vörhenyesek. Nagy növésű hal, jól fejlett példányainak hossza 50-60 cm, de kivételesen az egy métert is elérheti. Az abszolút magyar horgászrekord: 10,54 kg (1991).
A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a környezetében bekövetkező változásokra, ennek ellenére szinte egész Európában megtalálható, hazánk területén őshonosnak tekintjük. Elsősorban a nagyobb folyóvizek lakója, ahol a márnazónától egészen a torkolatig megtalálható. Magányosan vagy néhány fős csapatokban keresi táplálékát, amely az első időkben planktonszervezetekből és apró gerinctelen állatokból áll, majd áttér a halfogyasztásra. Nyíltvízi ragadozó lévén legfontosabb zsákmánya az ugyanott csapatosan élő küsz. A sporthorgászok körében népszerű, mert mohón veti magát a zsákmányra, ugyanakkor tanulékony faj, így horgászata a forgalmasabb horgászvizekben nem egyszerű.
Kapcsolódó írások:
|
Juhász L.: A balin (TermészetBÚVÁR) | Antal L., Nyeste K.: Az Év Hala, a balin (Honismeret)
(2000. 01. 01-től 2018. 01. 15-ig)  Nagyítás a képre kattintva! |
Több mint ötezren szavaztak a Magyar Haltani Társaság honlapján októberben elindított közönségszavazáson, amelynek tétje az Év hala cím elnyerése volt. A korábbi évekhez hasonlóan most is három őshonos jelölt közül lehetett választani. A szavazatok közel felével (48%) a harcsa lett a versenyben az első, megelőzve a paducot (37%) és a harmadik helyezett halványfoltú küllőt (16%).
Mióta a vizák eltűntek vizeinkből, legnagyobb halunk a harcsa. Népszerű is, hiszen hatalmas száját és hosszú bajszát a gyerekek már a képeskönyvekből megismerik. Hosszú életű hal, amely egész életében növekszik. Másfél évszázada még kétmázsás példányokat is fogtak vizeinkből, de ma már a 100 kg fölöttiek is ritkaságszámba mennek.
Különböző korosztályai alaposan kihasználják kedvelt élőhelyein, a lassú folyókban és az állóvizekben számára elérhető táplálékot, az apró halivadéktól a víz felszínén úszó kiskacsákig. Ikráit általában júniusban rakja le, többnyire a fűzfák bojtos gyökérzetére vagy az árvíz alá került bokrokra. A hím gondosan őrzi és védi a lerakott ikrát.
A faj mesterséges szaporítási módszere igazi hungarikum, amit napjainkra más országok is átvettek. Az üzembiztos technológia lehetővé teszi a tógazdasági és a medencés áruharcsa-termeléshez szükséges ivadék előállítását. Szálkamentes, ízletes húsa a harcsát egyik legkedveltebb étkezési halunkká teszi, amiből a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiség is helyet találhatna a háztartásokban és a vendéglátóiparban.
Kapcsolódó írások:
|
Juhász L.: A harcsa (TermészetBÚVÁR) | Nyeste K., Antal L.: Az Év Hala, 2017: a harcsa (Honismeret)
(2000. 01. 01-től 2017. 03. 16-ig)  Nagyítás a képre kattintva! |
A Magyar Haltani Társaság által 2010-ben elindított "év hala" választás híre most is sok emberhez eljutott. A korábbi évekhez hasonlóan ismét három faj közül választhattak a társaság honlapjának látogatói. A 6364 szavazó véleménye alapján a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a szavazatok 18%-át begyűjtő márna került, alig maradva el a 24%-kal második helyezett versenytársától, a védett és egyben bennszülött selymes durbincstól. A közönségszavazás toronymagas győztese (58%), és ezáltal 2016-ban az év hala a compó lett.
A compó őshonos halunk, mely igen nagy népszerűségnek örvend, és nem csak a horgászok körében. Zömök, mérsékelten magas és oldalról enyhén lapított testét apró pikkelyek fedik. Feje aránylag nagy, orra hosszú, szeme viszont kicsi. Csúcsba nyíló száj, húsos ajak és a szájszegletben található két bajusz jellemzi. Színezete változatos, az irizáló zöldtől az óaranyon át a majdnem feketéig változó, úszói nagyok, lekerekítettek. Ezek alapján a népi mendemondák "haldoktora" az egyik legtetszetősebb faja halfaunánknak.
Táplálkozását tekintve nem válogatós, mindenevőként a táplálékában egyaránt szerepelnek planktonikus és fenéklakó állatok, növényi magvak és hajtások, valamint bomló szerves anyagok. Élőhelyigényét Herman Ottó tökéletesen öntötte szavakba: ,,A nyálkás czompó leginkább tavakban és mocsarakban terem; szereti a csendes, iszapos fenekű vizet...'' Sajnos az ilyen élőhelyek száma és kiterjedése az elmúlt két évszázadban a Kárpát-medencében zajló nagy folyószabályozási munkálatok következtében erősen lecsökkent, és a klímaváltozás velejárója lehet ezek további csökkenése.
Szinte az ország egész területén megtalálható napjainkban is, de állományai a számára megfelelő élőhelyek megszűnésével párhuzamosan csökkenek vagy stagnálnak. Emiatt a fajt tilalmi idő (05. 02. - 06. 15.), méretkorlátozás (min. 25 cm) és darabkorlátozás (max. 3 db/nap) is védi. Az utóbbi években számos horgászszövetség saját hatáskörében eljárva levette a fogható halak listájáról, vagy egyedi méretkorlátozás alá vonta a compót, így biztosítva a 2-4 évesnél idősebb ivarérett példányok számára szaporodási lehetőséget.
Húsa kissé szálkás, de kitűnő ízű, ezért számos országban a haltermelésbe aktívan bevont faj, melyben horgászatilag és halgazdaságilag is nagy potenciál rejlik. A 2016-os évre elnyert év hala cím remélhetőleg számos fórumon és csatornán keresztül felhívja a figyelmet e különleges értékekkel rendelkező őshonos halunkra.
Kapcsolódó írások:
|
Antal L.: Az Év Hala, 2016: a compó (Honismeret) | Juhász L.: A compó (TermészetBÚVÁR) Harka Á.: A compó (Élet és Tudomány)
(2000. 01. 01-től 2016. 07. 05-ig)  Nagyítás a képre kattintva! |
A honlapunkon lezajlott közönségszavazás résztvevői 2015-re a kecsegét választották meg az év halának. A győztes nagy előnnyel végzett (60%) a másodiknak befutó galóca (25%) és a harmadik helyezett vágódurbincs (15%) előtt. A tokfélék közé tartozó nyertes rajt-cél győzelemmel szerezte meg a kitüntető címet. Népszerűsége érthető, hiszen különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra ormányszerű, szája a fej hasi oldalán nyílik, orsó alakú testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet.
Kedvelt élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes, homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát. Egyik kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormánya segítségével az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődhet a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő a palónyának nevezett, két csónakból, két ember által kezelt öblös húzóhálót, amellyel szerencsés esetben néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez.
Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott mederszakaszokról elvándorolt a kecsege, hanem mert a sodrottabb részeken is annyira megfogyatkozott napjainkra, hogy 2014-ben ki kellett venni a fogható fajok köréből. Kifogott példányait vissza kell engedni, ezzel segítve populációinak megerősödését. Emellett azonban meg kell keresni a módját annak is, hogy mesterséges szaporításból származó ivadékait rendszeresen telepíteni lehessen a faj igényeinek megfelelő folyószakaszokra.
Kapcsolódó írások:
|
Buzás M.: A kecsege éve (Magyar Szó) | Guti G.: Kecsege (Acipenser ruthenus Linnaeus, 1758) az Év Hala Magyarországon 2015-ben (Halászat) Juhász L.: A kecsege (TermészetBÚVÁR) Nyeste K., Harka Á.: Az év hala 2015-ben: a kecsege (Honismeret)
(2000. 01. 01-től 2015.09.04-ig)  Nagyítás a képre kattintva! |
A honlapunkon lezajlott közönségszavazás december 31-i végeredményeként a magyar bucó (43%) lett az év hala, megelőzve a másodikként befutó sügért (40%) és a harmadik helyezett gardát (17%).
Nem volt könnyű választani a jelöltek közül, mert mindhárom faj méltó a címre. A Herman Ottó által sugár kardosnak nevezett szép formájú garda, amely sütve "igen jó eledel", és annak idején "a Balaton partvidékén igazi néptáplálék" volt, napjainkra nagyon megritkult, ezért érdemel figyelmet. A kitűnő ízű és horoggal jól fogható sügér szinte minden vizünkben gyakori, ám épp ezért kell megbecsülnünk, hiszen így számos horgásznak szerez örömet. A magyar bucó pedig, amely kizárólag a Dunában és a Dnyeszterben, valamint ezek mellékfolyóinak rendszerében él, igazi különlegesség. Vizeinknek őshonos és bennszülött hala, ezért fokozottan védett. Akaratlanul megfogott példányait haladéktalanul vissza kell engedni, ennek ellenére a horgászok körében is népszerű, sokan szavaztak rá. Örömmel tapasztaljuk, hogy vizeink tisztulásával egyre több helyről kerül elő.
Kapcsolódó írások:
|
Juhász L.: A magyar bucó (TermészetBÚVÁR) | Harka Á., Wilhelm S.: A magyar bucó lett az év hala (Élet és Tudomány) Lovász L.: A magyar bucó lett az év hala (feol.hu) Tóth B.: Az Év Hala Magyarországon 2014-ben: a magyar bucó - Zingel zingel (Linnaeus 1766) (Halászat)
(2000. 01. 01-től 2015. 12. 21-ig)  Nagyítás a képre kattintva! |
Szilveszter éjjelén zárult az "Év hala - 2013" címért folyó verseny, amelyet 2012 őszén hirdettünk meg a honlapunkon. A média híradásainak köszönhetően hat és fél ezernél több szavazat alapján dőlt el, hogy a jelöltek közül melyik viselheti 2013-ban az Év hala címet. Induláskor még az egyetemi kutatók által javasolt kurta baing állt az élen, néhány nappal később azonban már a horgászok kedvence, a menyhal vezette a mezőnyt. Egy ideig lépést tartott vele a természetvédők által támogatott leánykoncér, sőt úgy tűnt, utol is érheti, de végül nem tudta tartani a tempót.
A szavazatok 53 százalékával győzedelmeskedő menyhal (Lota lota) lett tehát 2013-ban az Év hala, messze megelőzve a második helyezett leánykoncért (35%) és a harmadik kurta baingot (12%). A választás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté őshonos halaink, hogy bemutassuk természeti értékeinket. A győztes jutalma csupán annyi, hogy nagyobb figyelem övezi a tudományos kutatásban és az ismeretterjesztésben.
Örömmel tapasztaltuk, hogy az utóbbi években gyakoribbá vált vizeinkben a menyhal, amely komolyabb célpontja is lehetne a téli horgászatnak. Ízletes, szálkamentes húsa igazi különlegesség. Legkisebb kifogható mérete a törvény szerint jelenleg 20 cm, ám egy ilyen karcsú halnál ez még 70 grammot se nyom. Társaságunk támogatja a horgászok azon kezdeményezését, hogy országos szinten is emeljék 20-ról 25 vagy akár 30 centiméterre a mérethatárt, ahogyan az január elsejétől a Tisza-tavon már érvényben van. Ezáltal mindegyik példány nagyobb eséllyel járulhatna hozzá az állomány további gyarapításához.
Kapcsolódó írások:
|
Wilhelm S., Harka Á.: A menyhal lett az év hala (Élet és Tudomány) | Harka Á., Bugány J.: Az Év hala - A menyhal (TermészetBÚVÁR) Harka Á.: Az év hala: a menyhal (Magyar Szó) Buzás M.: Alszik-e a menyhal nyáron? (Halászat) Somodi Cs.: Menyhalak és menyhalvadászok (Halászat)
(2000. 01. 01-től 2014. 01. 09-ig)  Nagyítás a képre kattintva!  Egynyaras menyhal a Tisza-tavi folyószakaszról 2013 őszén (Harka Ákos felvétele) |
"Az év hala - 2012" címért folyó verseny, amelyet szeptember közepén indított meg honlapján a Magyar Haltani Társaság, 2011 utolsó napjával lezárult. A fordulatokban bővelkedő, tízezres közönséget megmozgató szavazás győztese - megelőzve a lápi pócot és a szilvaorrú keszeget - a széles kárász lett.
Elsőségét valószínűleg annak köszönheti, hogy természetvédő és horgászkörökben egyaránt ismert, és mindkét csoport szimpátiáját élvezi. A színezete miatt aranykárásznak is nevezett halnak ötven éve még sűrű állományai éltek a növényekkel gazdagon benőtt holtmedrekben, csatornákban és mocsarakban, de napjainkra élőhelyeinek túlnyomó többségéről kiszorította a Magyarországra 1954-ben behozott ezüstkárász, a szomszédos Romániából pedig már gyakorlatilag eltűnt.
A faj szaporítása és nevelése ma már megoldott, így lehetőség van ivadékainak kihelyezésére. A Magyar Haltani Társaság arra biztatja a halgazdálkodókat, a kisebb-nagyobb horgászegyesületeket, hogy széles kárászt is telepítsenek az erre alkalmas vizeikbe. Ezzel - amellett, hogy megteremtik a mesék aranyhalának fogási esélyét - a faj hosszú távú fennmaradását is segíthetik.
Kapcsolódó írások:
| Harka Á.: Az Év hala. A széles kárász (TermészetBÚVÁR) | Lévai F.: Széles kárász – az Év Hala verseny idei nyertese – (Halászat) Harka Á., Sallai Z.: Az év hala, a széles kárász (Élet és Tudomány)
(2000. 01. 01-től 2013. 01. 08-ig)  Nagyítás a képre kattintva!  A telepítési céllal nevelt aranykárászok egyike (Fent Győző felvétele) |
A honlapunkon folytatott közvélemény-kutatás végeredményeként 2011-re a kősüllő (Sander volgensis) nyerte el az év hala címet, megelőzve a réticsíkot és a sujtásos küszt.
A süllőhöz hasonló, de annál kisebb termetű, magasabb hátú és határozottabb harántsávokkal díszített halfaj lényegesen ritkább rokonánál.
Népszerűsége is elmarad attól, a horgászok azonban számon tartják. Valószínűleg ennek köszönheti, hogy több mint felét kapta a leadott szavazatoknak. Íme, két példa a Haldorádó horgászportálon megjelent indoklások közül:
Én a kősüllőre szavaztam, mert aktuálisan az igényli leginkább a figyelmet, legalábbis e három faj közül. A réticsík korántsem olyan ritka, csak igen ritkán kerül szem elé. Ugyanakkor a réticsík és a sujtásos küsz védett természeti érték, ami eleve ad egy olyan elvi és gyakorlati támogatást, amit a harmadik faj - a jelenleg is hasznosított kősüllő - nem élvez. A hazai kősüllőállománnyal, ill. annak egyes populációival nagy baj van, ezért ha választani kell, mire irányítsuk rá inkább a figyelmet, akkor - számomra nem kérdés, mit válasszak. A legtöbb vízen csak a napi 3 kilós kvóta "védi", ami vicc, főleg ha fogyó állományait nézzük. (csg)
A réti csík "tud magára vigyázni", hihetetlenül rejtett életmódot él, ami veszélyezteti, az az életterének drasztikus csökkenése. Célzott halászatáról-gyűjtéséről szerencsére már nem hallottam. A sujtásos küszt meg azért indokolná nagyobb védettség, hogy ne keverjék össze véletlenül se egy szimpla küsszel vagy egyéb csalikeszeggel. Végül mégis a kősüllőre szavaztam, egyrészt mert a másik két hal (védettsége okán) már valamennyi segítséget kap, másrészt a kősüllő 3 kg-os korlátja érdemtelen és nevetséges. Én nem sok különbséget látok a süllő és a kősüllő között "értékben", az pedig, hogy kisebbre növő halfajról van szó, már elég jól "kompenzálva" lett a szintén mosolyfakasztó 20 centis méretkorláttal. Egy 20 centis köves kb. 15 deka, vagyis ebből a ceruzából naponta akár 20 db elvihető. Ez botrány. Részemről max. 3 db és 25 centis korlát lenne a minimum. Átgondolva már nem volt kérdés, mire szavazok. (GViktor)
A felelősségteljes és megszívlelendő véleményekkel társaságunk is egyetért, mert azt szeretné, ha egyre több olyan példány kerülne elő, amilyen az alábbi képen látható.
Kapcsolódó írások:
| Harka Á., Sallai Z.: Az év hala, a kősüllő (Élet és Tudomány) | Müller T., Specziár A.: Magyar szerzők munkái a kősüllőről (Halászat) Szepesi Zs., Harka Á.: Kősüllő (Sander volgensis) a Tarnában, valamint Szendőfi B.: Kősüllő (Sander volgensis) az akváriumban (Halászat)
(2000. 01. 01-től 2012. 04. 25-ig)  Nagyítás a képre kattintva!  Félméter feletti, bő kétkilós kősüllő a Tisza-tóból (Elekné Paltesz Ágnes felvétele) |
A Magyar Haltani Társaság az arasznyi méretet elérő nyúldomolykót (Leuciscus leuciscus) választotta az év halának 2010-ben. Ezüstös pikkelyű, őshonos halunk neve onnan ered, hogy lekerekített orra, akár a nyúlé, kissé ráborul alsó állású szájára.
A Pireneusoktól Kelet-Szibériáig megtalálható, de nagyobb számban csak az élénkebb sodrású, dombvidéki patakokban és folyókban él. Tavainkban és alföldi folyóinkban hiába keressük, ugyanis szaporodásához kavicsos-sóderes aljzatot igényel, ahol fejlődő ikráira folyamatosan oxigéndús vizet szállít a sodrás.
Még nem számít ritkaságnak az igényeinek megfelelő élőhelyeken, de az áramláslassító duzzasztók építése és a vízfolyások fokozott szennyvízterhelése veszélyezteti. Erre is tekintettel a nyúldomolykót 2009-ben a nem halászható (horgászható) halfajok közé sorolták.
Kapcsolódó írások:
| Pintér K.: Az év hala: a nyúldomolykó (Halászat) | Szendőfi B.: Nyúldomolykó az akváriumban (Halászat) Harka Á.: A nyúldomolykó éve (Élet és Tudomány)
(2000. 01. 01-től 2013. 10. 30-ig)  Nagyítás a képre kattintva!  Nyúldomolykó a Kemence-patakból Bernecebarátinál (Antal László felvétele) |
| Nov | |
21| 2024 | |
Mozilla Firefox
Ajánlott felbontás:
1280*xxxx